Még be sem fejeződött a tanulóhét az egyetemen, én már a felhők felett voltam Róma felé Boglárral és Mónival. Mindig is vonzott Olaszország. A szűk utcái, hangos lakosai, régi épületei. Rómában most vagyok először, de azonnal megszerettem. Este vacsorára voltunk hivatalosak a Collegium Germanicum et Hungaricum- ba, ahol a harmadik fogás után Tibi atya és Szilárd atya felvezettek bennünket a kollégium legfelső emeletére a tetőtérre, ahonnan egész Rómát beláttuk. A sötétben többszáz pici fénypontot láttunk a Szent Péter- bazilika kupolája körül. Gyönyörű volt! Sörözés közben a két fiatal atya tanácsokkal látott el bennünket, mit kell okvetlenül megnéznünk Európa műemlékekben leggazdagabb történelmi városközpontjában. 

The study week hasn’t even ended, I was already above the clouds on the way to Rome with Boglár and Móni. I have always found Italy attractive. It’s narrow streets, loud people, ancient buildings. It was my first time in Rome, but I fell in love with it right away. That night we were invited to a dinner in the  Collegium Germanicum et Hungaricum, where after the third meal priest Tibi and Priest Szilárd took us to the rooftop from where we were able to see the whole Rome. We saw hundreds of little lights in the dark around the St. Peter’s Basilica. It was breathtaking! While we were all drinking beer, the young priests told us what is definitely worth visiting in Europe’s in monuments richest historical city.

 Másnap a Colosseum felé vettük az irányt. Az már másik mese, hogy nem találtuk meg. De nem baj, mert Rómában amerre csak néz az ember, történelmi építményt lát. A kisebb utcákban is található szökőkút, emlékmű vagy egy régi kastély, illetve annak kertje. Bőven volt min legeltetni brutalista ( gondolok itt szépséges egyetemünkre ) épületekhez szokott szemünket.

 The next day we headed to Colosseum. It’s another story that we didn’t find it. But never mind, because wherever you look in Rome, you see historical buildings. There is a fountain, monument, an old castle or its garden in the little streets as well. There were plenty of things at which we could gaze, it was nice to our eyes which got used to brutalist buildings (here I’m speaking about our faculty). 

 Vasárnap reggel korán keltünk, ugyanis a Vatikánt tűztük ki célul. Útközben megtaláltuk az előző nap meg nem  látott Colosseumot. A vatikáni múzeum előtt kilométeres sor állt, becsületes polgárok sorkivárási tiszteletével még ma is ott várakoznánk, így ezt konstatálva inkább előjött belőlünk a szerbiai mentalitás: a sor elejére sétáltunk és nyugodt szívvel beálltunk. Így jutottunk be a múzeumba 2 perc alatt. 5 múzeumba mentünk be, a Sixtusi- kápolnával fejeztük. Csendben ültünk a falnál többszáz emberrel együtt és csak néztük Michelangelo mennyezetfreskóját. Napokig lehetne elemezgetni az aprólékos remekművet.

 On Sunday we got up early, because our destination for that day was the Vatican City. On our way there we found the Colosseum. There was a kilometer- long line in front of the entrance to the Vatican Museums, where we would still be waiting if we acted like fair and respectful citizens, so we figured out, that the best thing to do is vivify our Serbian mentality: we went to the beginning of the line and calmly took a place. That way we got into the Museums in 2 minutes. We visited 5 different museums and we finished with Sistine Chapel. We were sitting under the huge ceiling painted by Michelangelo. We could watch the detailed masterpiece for days.

 Délután az óvárost látogattuk meg, ám addigra már nagyon elfáradtunk. Szerencsére Rómában minden sarkon találni pizzériát, így egy hangulatos kis utcában el is fogyasztottuk az isteni olasz capricciosat. Hazafelé vettünk egy kis gelatot desszertként. Ezután szentmisét kerestünk, amit ahogy a pizzát is, nem kellett sokáig keresni. A via del Corson levő egyik templomban épp kezdődött egy, szóval betértünk megpihenni. A mise után a Forum Romanum mellett/ felett sétáltunk a Colosseum felé a naplementében, miközben hallgattuk az utcai zenészeket. Az egyik a Für Elise-t játszotta zongorához hasonló hangszeren, kicsit távolabb egy fiatalember elektromos gitáron rockot játszott. Még most is, három nappal később is emlékszem a hangokra, levegőre, illatokra. Extraromantikus hangulatban andalogtunk a hotelunk felé, ahol bedőlvén az ágyba még sokáig beszélgettünk. 

 In the afternoon we went to see the old town. Since we were exhausted, we wanted to rest a bit. Fortunately, in Rome there is a pizzeria on every corner, so we sat down in a cozy little street to eat the delicious capricciosa. On our way back to the city centre we bought gelato. We wanted to go to a mass, which is in Rome, such as pizza, not hard to find. A mass in one of the churchs on the via del Corso was just about to start so we went in there. After the mass we were walking in the sunset next to/ on the Forum Romanum towards the Colosseum, while we were listening to street musicians. One was playing Für Elise on an instrument similar to the piano, a bit further a jung man was playing rock music on the electric guitar. Even now three days later I remember the voices, the air, the scent. We ambled along the long street in extraromantic atmosphere. As we got into our hotel we lay down and talked for a long time.

  Következő nap miközben a Piazza Venezián napoztam és pihentem, mellettem utcai zenészek jazzt zenéltek ( bár ott tartózkodásom ideje alatt hatszor játszották el ugyanazt a dalt ). Bejártam Róma központi kisutcáit, közben néhány turista megállított, útbaigazítást kértek tőlem, gondolván, hogy olasz vagyok, amit bóknak vettem, ám kérdésükre egy " non so signore "- ral tudtam csak válaszolni. Ebédelni a híres Baffetto pizzériába mentünk, ahol állítólag Róma legjobb pizzáját sütik. És milyen igaz! Életem legjobb pizzája volt! Levezetésképp elsétáltunk az igazság szájához ( Bocca della Verità), majd fagyizni, végül a kedvenc utcánkon leültünk és néztük a naplementét, majd a kivilágított Vittorio Emanuele- emlékművet és a Colosseumot.

 The following day I was relaxing in the sun on the Piazza Venezia listening to jazz music played by a couple of street musicians next to me ( although they have played the same song six times while I was there ). I walked through Rome’s narrow little streets in the city centre. During my walk some tourists stopped me to ask for directions, thinking that I’m an Italian, which I took as a compliment, but to their question I could only aswer with a " non so signore ". It was lunch time so we went to the famous Baffetto, where according to many people, they serve the best pizza. So true! It was the best pizza I have ever eaten! As an after- lunch walk we went to see the mouth of truth (Bocca della Verità ), then to buy ice cream and finally we sat down in Piazza Venezia  to watch the sunset, then the Vittorio Emanuele monument and the Colosseum in night light. 

 Bár a Fontana di Trevibe nem tudtam érmét dobni, ugyanis felújítás alatt volt, érzem, hogy még visszatérek az olasz fővárosba. Szuvenírként egy "római vakációs" naptárat vettem, ami itt lóg előttem a falon Audrey Hepburn és Gregory Peck szenvedélyes csókját ismertetve. Bízva a vonzás törvényében, hamarosan találkozunk, Róma!

 Although I didn’t throw a coin into the Trevi Fountain, because it was under construction, I feel that I will come back to the capital of Italy. As a souvenir I bought a Roman Holiday calendar which is hanging on the wall in front of me right now depicting the passionate kiss between Audrey Hepburn and Gregory Peck. Trusting in the Law Of Attraction, I will see you soon, Rome!

 Kilépni egy kapcsolatból nem könnyű, még akkor sem, ha az a kapcsolat nem is tartott évekig. Újra megtalálni önmagunkat és mástól függetlenül boldognak lenni elég nagy lépés.

 Amikor kapcsolatba kerülnek, sokan eltávolodnak az addigi barátaiktól, mivel úgy érzik, a párjukon kívül nincs szükségük senkire sem. Brokacsonyi Hilszine is így járt. 20 évig élte életét szingliként, de számos baráttal és barátnővel, majd mikor berobbant életébe Guzul, megszűnt a barátkozási vágya, nem hívta, nem találkozott addigi társaival. Guzul persze mint fiú, nem mondott le a haverokról, továbbra is eljárt velük sörözni és focit nézni, aminek Hilszine nem örült, de nem mert szólni, nehogy Guzul szakítson vele. Inkább ölbetett csipsszel ült otthon és várta kedvese hazajövetelét. Ez három hónapig tartott, lassan Guzul sem ment el sörözni. Mind a ketten ültek. És a szerelem múlott. Guzul nem nőt látott Hilszinében, hanem kotlóst. Ám Hilszine szeme előtt halványodott Guzul kakas- képe. Nem kell elcsábítani a másikat, nincs szükség a másik figyelemfelkeltésére szolgáló kis játékokra, a szerelmet nem váltja fel a szeretet és a közös élmények, megjelenik az idegesség és az elégedetlenség. Fél év múlva egyik este 4 film megtekintése után, Guzul összeszedte a cókmókját és hazament édesanyjához. Hilszine napokig sírt, ám lelkén csak egy ( vagy több ) igaz barát tudott volna segíteni, viszont azokat fél éven át hanyagolta.

 Sok ember van így egy kapcsolat lezárulása alkalmával. Ilyenkor meg kell ismerkedni a legjobb barátunkkal: magunkkal. Ki vagyok, mit akarok, hogy fogom azt elérni? A szomorkodás nem megoldás. Amikor valami miatt szomorú vagyok, emlékeztetem magam legalább három dologra, amim van és boldoggá tesz. Mert lehet, hogy másnak még annyi sincs. Még csak 20 éves vagyok, még mindig tart a magammal való ismerkedés. Az egyetem egy lehetőség, ami segíthet a céljaim elérésében. De nem úgy tekintek rá, mint az egyedüli lehetőségre. Nyitottnak kell lennünk az új dolgokra, mert nagyon gyakran teljesen más út a megfelelő, mintsem azt mi gondoljuk. Nem biztos, hogy az az igazi, aki meggyőződésünk szerint a nagy Ő.

 Egy szakítás átvészelésére véleményem szerint a legjobb recept a munka. Az lehet bármi: tanulás, rajzolás, sminkelés, aratás ( feltéve ha valaki olyan szerencsés, hogy Péter- Pál napján szakítanak vele ) , terigetés, szemétlevivés, ugrálás... Lényeg, hogy az ember ne szomorkodjon együltő helyzetében. Ezen elfoglaltságok közben pedig alkalom nyílik új emberek megismerésére. Ne sírjatok, lányok. Egy vidám lányt szívesebben szólítanak meg a fiúk, hisz síró lánnyal nem tudnak mit kezdeni, sőt, még ők is szomorúak lesznek.

Viszont az ember társas lény, ezért egyedül nem boldogul. Erre jöttem én rá múlt héten, amikor a bölcsességfogam kioperálására mentem, Falb pedig elkísért. Az odafelé vezető úton szokás szerint eltévedtünk, mivel én tudtam, merre kell menni. Mikor odaértünk, a fogorvosok már készen álltak, Falbot leültették a váróterembe teniszt nézni, engem meg beültettek a fogorvosi székbe. Megkezdődött a pánik, elájultam, fellocsoltak, jöttek a könyek... Az asszisztens fiú nyugtatni próbált, hogy elmondta, ő a legjobb fiatal CRNOGORAC fogorvos. Amikor vége lett az operációnak, könnyek közt szaladtam Falb ölelésébe, aki nem volt sokkal jobb állapotban, mint én. Utána napokig szomorú volt, mert sajnált, hogy nekem fáj és ő nem tud segíteni. De ott volt és hálás voltam neki, hisz bármilyen bátor is vagyok, akkor sem boldogultam volna egyedül. Nem lehet mindig mindent egyedül elintézni. Kell az az erősebb fél, aki támogat és a tudat, hogy lehetünk néha egy picit gyengék és nyafogósak. 

 Az egyedüllétnek van kettő értelmezése: az egyik, amikor magunk vagyunk, más élőlények társasága nélkül, ami senkinek sem kellemes ( kivéve Mámnak, dehát ő már egy felsőbbrendű lény, úgynevezett " Baranyi ", őt még tanulmányozom ). Hiszem, hogy még a hegyen élő remetéknek sem kellemes ez a helyzet. Nekik is vannak látogatóik, illetve odaképzelnek valakit. A másik pedig az, amikor egyedül vagyunk, pár nélkül. Egyedül lehet lenni társaságban is. Ha nem tudunk azonosulni a többiekkel, akkor egyedül érezzük magunkat. De ha nincs párunk, tehát szinglik vagyunk, viszont a társasággal kompatibilisek vagyunk, akkor az egyedüllét érzése nem fenyeget. Szóval nem attól függ, hogy egyedül vagyunk- e vagy sem, hogy van -e fiúnk / csajunk, hanem, hogy mi hogyan érezzük magunkat. 

 Most éppen nincs a szobámban senki, de nem érzem magam egyedül. Tudom, hogy vannak barátaim, családom, kollégáim, sőt, még néhány csókám is napsütéses napokon itt a háztetőn. Saját magamnak is igen jó társaság tudok lenni, ahogyan Ágnes asszony is elszórakozik egymagában, azon, hogy ő milyen vicces. Át is megyek hozzá meghúzni a haját, ez egy ilyen testvéri " ne aggódj, nem vagy egyedül"- dolog, aztán meg megyek Annáért és a délutánt shoppingolással és teázással töltjük. Kint az idő a szürke ötven árnyalatának a megtestesítője, de Bálizséknál június van és küldök belőle mindenkinek ;)

 A fotózásban Ágnes asszony segített, ugyanis ez egy olyan dolog, amit nehezen tudok egyedül elintézni. Végre jön a melegebb idő, így alkalmam nyílik kiélni a kreativitásomat öltözködés terén. Ma ceruzaszoknyát vettem fel fekete harisnyával és a minden alkalomhoz illő fehér inggel. Hogy ne legyen irodás beütése a szettnek, ezért felhúztam hozzá a vintage mellényemet ( ami egykor kabát volt ) és a kedvenc szögecses bakancsomat. Ezt a nappali outfitet könnyen át lehet alakítani esti kimenős kombinációvá, ha hátizsák helyett egy clutch táskát, bakancs helyett pedig magassarkút választunk.

 -------------------------------------------------------------- * * * ---------------------------------------------------------------------------

Getting out of a relationship is not easy, even if it hasn’t lasted for years. Finding ourselves again and being happy without someone else is a quite big step.

 When getting into a relationship many of the fresh love bugs withdraw from public life and feel that they don’t need anyone except their boyfriend/ girlfriend. Brokacsonyi Hilszine is a good example for this occurrence. She lived her life happily single but with friends for 20 years. But then came Guzul into her life. Her wish for being with her friends discontinued, she didn’t call them and didn’t meet with them. Since Guzul is a guy, he didn’t give up on his buddies, he continued going out with them for a beer and to watch football, which Hilszine didn’t really liked, but didn’t say anything, because she was afraid that Guzul will break up with her. She was rather sitting at home eating chips while waiting for him to come home. It lasted for three months. Slowly Guzul quitted going out for a beer. They were both sitting at home. And the love was slowly passing by. It was not a woman Guzul saw when looking at Hilszine, but a broody. However, in front of Hilszines eyes Guzul was becoming less of a cock. It was not necessary to seduce each other, there was no need for sweet little games that will awaken the others attention, the feeling of being in love will not be changed by pure love and activities together, nervousness and dissatisfaction appeared. One night after six months having watched four movies in a row, Guzul packed up his things and went back home to his mother. Hilszine was crying for days, but the only thing that could help her was a real friend (or more), however, she has neglected them for six months.

 Many people feel the same after a breakup. When such thing happen, it is time to meet our best friend: ourselves. Who am I, what do I want and how can I achieve my goals? Being sad is not a solution. When I’m feeling sad, I always remind myself at least three things I have and make me happy. Because maybe someone else doesn’t have even that much. I’m only 20 years old, the process of „finding myself” still lasts.  The university is an opportunity, that can help me reach my goals. But I don’t see it as my only opportunity. We have to be open for new things, because the right way is not always the one we thought it would be. It is very likely that the person we are convinced that he/ she is the right, is just not, but someone else.

 The best way to get over a breakup is work. That could be anything: studying, drawing, doing makeup, harvesting ( if someone happens to be so lucky that the breakup happens on St. Peter and Paul Day ), hanging out wet clothes, taking out garbage, jumping... The important thing is not thinking about sad thoughts while sitting at home. Doing these activities is a great opportunity to get to know new people. Don’t cry, ladies. Boys approach and speak to a happy girl more often than a sad one, since they cannot do anything with a crying girl, in fact, they become sad as well. 

 However, people are sociable beings and can’t thrive alone. This is what I have discovered last week when I went to get my wisdom tooth removed and Falb came with me. We got lost on our way there as we usually do when I say I do know the way. When we arrived, the dentists and the surgeon were ready, they told Falb to sit down in the waiting room and watch tennis on tv, while they led me to the surgery room  to a dental chair and set me down. I started to panic, I fainted, they sprinkled me with some water so I pulled myself together, then tears appeared in my eyes... The dental assistent guy tried to calm me down saying that he is the best young MONTENEGRIAN dentist. After the operation, I ran into Falbs arms crying, who wasn’t really in better condition, than me either. After this he was sad for days, because he felt sorry for me that I felt pain and he couldn’t help me. But he was there and I was thankful for that, beacuse regardless of how brave I am, I still wouldn’t be able to go through it alone. It is impossible to get done always everything alone. We need to have a stronger person who supports us and gives us a feeling that we can be a bit weak and whiny sometimes.

 Being alone has two interpretations: one is, when we are alone by ourselves without other human beings, which is not pleasant for anyone (except for Mum, but she is a transcendent being, a so called „ Baranyi”, I still investigate her). I believe that not even for hermits living on a top of some mountain is this situation enjoyable. They have also some visitors or they imagine someone. The other interpretaion is when we are alone without a girlfriend/ boyfriend. It is possible to be alone in company. If we cannot identify with others, we feel alone. But if we are single, but are compatible with our crew, then we won’t feel lonely. So the feeling of being alone doesn’t depend on us having girlfriend/ boyfriend, but on how we feel.

 At the moment there is no one else in my room, but I’m not feeling alone. I know that I have friends, family, colleauges, I even have jackdaws here on the rooftop on sunny days. I can be pretty good company for myself, as well, such as Mrs. Agnes, who has fun alone and laughs about how funny she is. I will go to her room now and will pull her hair, this is some kind of a sisterly „ don’t worry you are not alone”- thing, after that I’m going to pick Anna up and we are going to spend the afternoon shopping and drinking tea. The weather outside is so fifty shades of grey, but at the Balizses is june and I am willing to send everyone a bit of sunshine ;)

 Mrs. Agnes helped me with the photos, since this is one of the things I can't really do alone. The weather is finally getting warmer so I can express my creativity by putting outfits together. Today I'm wearing a tube skirt with black tights and white shirt, which is adequate for any occasion. I combined my vintage denim vest ( which was ones a jacket ) and my favorite studded boots, so the outfit wouldn't look like an office wear. This daytime outfit can easily be transformed into a night out look by wearing a clutch bag instead of a backpack and high hells instead of boots.

Shirt- Zara

Skirt- Zara

Vest- Vintage Mexx

Bag- Bershka

Boots- Effeti ( Nursace )