Még be sem fejeződött a tanulóhét az egyetemen, én már a felhők felett voltam Róma felé Boglárral és Mónival. Mindig is vonzott Olaszország. A szűk utcái, hangos lakosai, régi épületei. Rómában most vagyok először, de azonnal megszerettem. Este vacsorára voltunk hivatalosak a Collegium Germanicum et Hungaricum- ba, ahol a harmadik fogás után Tibi atya és Szilárd atya felvezettek bennünket a kollégium legfelső emeletére a tetőtérre, ahonnan egész Rómát beláttuk. A sötétben többszáz pici fénypontot láttunk a Szent Péter- bazilika kupolája körül. Gyönyörű volt! Sörözés közben a két fiatal atya tanácsokkal látott el bennünket, mit kell okvetlenül megnéznünk Európa műemlékekben leggazdagabb történelmi városközpontjában.
The study week hasn’t even ended, I was already above the clouds on the way to Rome with Boglár and Móni. I have always found Italy attractive. It’s narrow streets, loud people, ancient buildings. It was my first time in Rome, but I fell in love with it right away. That night we were invited to a dinner in the Collegium Germanicum et Hungaricum, where after the third meal priest Tibi and Priest Szilárd took us to the rooftop from where we were able to see the whole Rome. We saw hundreds of little lights in the dark around the St. Peter’s Basilica. It was breathtaking! While we were all drinking beer, the young priests told us what is definitely worth visiting in Europe’s in monuments richest historical city.
Másnap a Colosseum felé vettük az irányt. Az már másik mese, hogy nem találtuk meg. De nem baj, mert Rómában amerre csak néz az ember, történelmi építményt lát. A kisebb utcákban is található szökőkút, emlékmű vagy egy régi kastély, illetve annak kertje. Bőven volt min legeltetni brutalista ( gondolok itt szépséges egyetemünkre ) épületekhez szokott szemünket.
The next day we headed to Colosseum. It’s another story that we didn’t find it. But never mind, because wherever you look in Rome, you see historical buildings. There is a fountain, monument, an old castle or its garden in the little streets as well. There were plenty of things at which we could gaze, it was nice to our eyes which got used to brutalist buildings (here I’m speaking about our faculty).
Vasárnap reggel korán keltünk, ugyanis a Vatikánt tűztük ki célul. Útközben megtaláltuk az előző nap meg nem látott Colosseumot. A vatikáni múzeum előtt kilométeres sor állt, becsületes polgárok sorkivárási tiszteletével még ma is ott várakoznánk, így ezt konstatálva inkább előjött belőlünk a szerbiai mentalitás: a sor elejére sétáltunk és nyugodt szívvel beálltunk. Így jutottunk be a múzeumba 2 perc alatt. 5 múzeumba mentünk be, a Sixtusi- kápolnával fejeztük. Csendben ültünk a falnál többszáz emberrel együtt és csak néztük Michelangelo mennyezetfreskóját. Napokig lehetne elemezgetni az aprólékos remekművet.
On Sunday we got up early, because our destination for that day was the Vatican City. On our way there we found the Colosseum. There was a kilometer- long line in front of the entrance to the Vatican Museums, where we would still be waiting if we acted like fair and respectful citizens, so we figured out, that the best thing to do is vivify our Serbian mentality: we went to the beginning of the line and calmly took a place. That way we got into the Museums in 2 minutes. We visited 5 different museums and we finished with Sistine Chapel. We were sitting under the huge ceiling painted by Michelangelo. We could watch the detailed masterpiece for days.
Délután az óvárost látogattuk meg, ám addigra már nagyon elfáradtunk. Szerencsére Rómában minden sarkon találni pizzériát, így egy hangulatos kis utcában el is fogyasztottuk az isteni olasz capricciosat. Hazafelé vettünk egy kis gelatot desszertként. Ezután szentmisét kerestünk, amit ahogy a pizzát is, nem kellett sokáig keresni. A via del Corson levő egyik templomban épp kezdődött egy, szóval betértünk megpihenni. A mise után a Forum Romanum mellett/ felett sétáltunk a Colosseum felé a naplementében, miközben hallgattuk az utcai zenészeket. Az egyik a Für Elise-t játszotta zongorához hasonló hangszeren, kicsit távolabb egy fiatalember elektromos gitáron rockot játszott. Még most is, három nappal később is emlékszem a hangokra, levegőre, illatokra. Extraromantikus hangulatban andalogtunk a hotelunk felé, ahol bedőlvén az ágyba még sokáig beszélgettünk.
In the afternoon we went to see the old town. Since we were exhausted, we wanted to rest a bit. Fortunately, in Rome there is a pizzeria on every corner, so we sat down in a cozy little street to eat the delicious capricciosa. On our way back to the city centre we bought gelato. We wanted to go to a mass, which is in Rome, such as pizza, not hard to find. A mass in one of the churchs on the via del Corso was just about to start so we went in there. After the mass we were walking in the sunset next to/ on the Forum Romanum towards the Colosseum, while we were listening to street musicians. One was playing Für Elise on an instrument similar to the piano, a bit further a jung man was playing rock music on the electric guitar. Even now three days later I remember the voices, the air, the scent. We ambled along the long street in extraromantic atmosphere. As we got into our hotel we lay down and talked for a long time.
Következő nap miközben a Piazza Venezián napoztam és pihentem, mellettem utcai zenészek jazzt zenéltek ( bár ott tartózkodásom ideje alatt hatszor játszották el ugyanazt a dalt ). Bejártam Róma központi kisutcáit, közben néhány turista megállított, útbaigazítást kértek tőlem, gondolván, hogy olasz vagyok, amit bóknak vettem, ám kérdésükre egy " non so signore "- ral tudtam csak válaszolni. Ebédelni a híres Baffetto pizzériába mentünk, ahol állítólag Róma legjobb pizzáját sütik. És milyen igaz! Életem legjobb pizzája volt! Levezetésképp elsétáltunk az igazság szájához ( Bocca della Verità), majd fagyizni, végül a kedvenc utcánkon leültünk és néztük a naplementét, majd a kivilágított Vittorio Emanuele- emlékművet és a Colosseumot.
The following day I was relaxing in the sun on the Piazza Venezia listening to jazz music played by a couple of street musicians next to me ( although they have played the same song six times while I was there ). I walked through Rome’s narrow little streets in the city centre. During my walk some tourists stopped me to ask for directions, thinking that I’m an Italian, which I took as a compliment, but to their question I could only aswer with a " non so signore ". It was lunch time so we went to the famous Baffetto, where according to many people, they serve the best pizza. So true! It was the best pizza I have ever eaten! As an after- lunch walk we went to see the mouth of truth (Bocca della Verità ), then to buy ice cream and finally we sat down in Piazza Venezia to watch the sunset, then the Vittorio Emanuele monument and the Colosseum in night light.
Bár a Fontana di Trevibe nem tudtam érmét dobni, ugyanis felújítás alatt volt, érzem, hogy még visszatérek az olasz fővárosba. Szuvenírként egy "római vakációs" naptárat vettem, ami itt lóg előttem a falon Audrey Hepburn és Gregory Peck szenvedélyes csókját ismertetve. Bízva a vonzás törvényében, hamarosan találkozunk, Róma!
Although I didn’t throw a coin into the Trevi Fountain, because it was under construction, I feel that I will come back to the capital of Italy. As a souvenir I bought a Roman Holiday calendar which is hanging on the wall in front of me right now depicting the passionate kiss between Audrey Hepburn and Gregory Peck. Trusting in the Law Of Attraction, I will see you soon, Rome!
